Kreativitás és számítógépes gondolkodás

A számítógépes gondolkodás megváltoztatja a munkánkat és a jövőben szükséges készségeket.

Fotó: Dragos Gontariu on Unsplash

A világ változik, méghozzá rohamos ütemben. Problémamegoldás, a megoldások érvényességének elemzése és az adatokban lévő minták felismerése – ezek mind a jövő munkahelyén nélkülözhetetlen készségek, amelyeket ma már a számítógépes gondolkodás címszó alatt csoportosítva tanítanak az iskolákban. Ez a kifejezés sokat vitatott az oktatással foglalkozó szakemberek körében, mivel az iskolák kezdenek megbarátkozni az új számítástechnikai tantervvel, amelynek célja, hogy a tanulókat ilyen készségekkel ruházza fel, és csökkentse az oktatás és a munkahelyek közötti szakadékot. Mi is valójában a számítási gondolkodás?

A problémamegoldásban részt vevő gondolkodási folyamatokat jelenti, hogy a megoldások olyan formában legyenek reprezentálva, amelyet egy információfeldolgozó ágens, például egy számítógép hatékonyan végre tud hajtani. A számítógépes gondolkodáshoz kapcsolódó alapfogalmak többek között a következők:

 

• Algoritmikus gondolkodás – utasítások vagy lépések sorozatának kidolgozása egy probléma megoldására;
• Dekompozíció – a probléma részekre bontása;
• Absztrakció – a részletek elrejtése vagy a komplexitás megszüntetése anélkül, hogy a probléma megoldásához szükséges fontos részleteket elveszítenénk;
• Mintaillesztés – a tárgyak és ötletek hasonlóságának és különbözőségének vizsgálata.

Nem akarom azt sugallni, hogy a számítógépes gondolkodás vagy annak alapelvei csak a kódolással és az informatikával vagy az informatikával kapcsolatos feladatokhoz elengedhetetlenek. Azt állítom, hogy ezek a készségek képessé teszik az egyént arra, hogy magas szintű kreativitást és innovatív gondolkodást mutasson.

Ebben a gyorsan változó világban gyakran mondják, hogy a mai diákok olyan munkakörökre készülnek, amelyek jelenleg nem is léteznek. Ezért a diákoknak meg kell tanulniuk, hogyan lehet gyorsan felfogni az új ötleteket. A számítógépes gondolkodás, segít hozzászoktatni a tanulókat az újszerű ötletekhez – és minél többször találkoznak új ötletekkel, annál jobb a diákoknak.

 

Algoritmikus gondolkodás – A kreatív folyamat

Fotó: Hello I’m Nik ?? on Unsplash

Az algoritmikus gondolkodás azt jelenti, hogy veszünk valamit, aminek van egy felismerhető sorrendje vagy mintázata, és azt lépésekre vagy utasításokra bontjuk. Az algoritmusok mélyen beépültek a mai technológiába. Tekintettel arra, hogy az algoritmusoknak gyakran ismert eleje és vége van, a kreativitás az algoritmus számára oximoronnak tűnhet. Egy algoritmus lépései azonban nem feltétlenül rendelkeznek előírt formával. E lépések sorrendjének meghatározása, maga az algoritmus felépítése a kreatív folyamat része.

Az algoritmikus gondolkodás kreativitást igényel. Vegyük például a nyaralás megtervezését. Van-e értelme adott idő alatt több helyet meglátogatni, vagy kevesebbet, és mindegyik helyen több időt tölteni? Az utazás fontosabb, mint a célállomás? Ezek a kérdések nem teljesen filozófiai jellegűek. Bár a nyaralás kezdete és vége fix, a különböző követelmények teljesen új élményt és más lépéseket eredményeznek. Sok mindennapi feladat és játék megtaníthatja a diákokat az algoritmikus gondolkodás elsajátítására. Például receptek írása lépésről lépésre, események helyes sorrendbe állítása, minták keresése különböző tárgyak között.

 

Dekompozíció és absztrakció – Az ötletek keletkezése

Fotó: Timothy Perry on Unsplash

A dekompozíció egy tárgyat vagy egy ötletet részekre bont. A fizikusok például folyamatosan bontják az alapgondolatokat, hogy tovább válaszoljanak az alapvetőbb kérdésekre. A gravitáció egy régi elképzelés, Newton, amikor látta, hogy az alma a földre esik, sok kérdést tett fel az eseménnyel kapcsolatban, de a gravitáció megfogalmazása közben bizonyára szétbontotta a gondolatait, melyek a tárgyak és az események, amelyek részt vesznek benne? Alma, föld, fa, mozgásirány, levegő körülötte és így tovább. A részeket nem kell absztrahálni, de az absztrakció jól párosul a dekompozícióval, ezért a kettőt gyakran együtt használják. Az absztrakció az a képesség, hogy valamit a lényegére desztilláljunk, az absztrakció folyamata eredendően kreatív.

A dekompozíció néha együtt jár a dekonstruktivizmussal. A dekonstruktivista színház egy műfaj eszméivel játszik. A fizikai világban a dekonstruált tárgyakból kollázsok lesznek. A molekuláris gasztronómiára szakosodott séfek gyakran dekonstruálják az ételeket, új utakat kínálva a felismerhető ízek felfedezéséhez. Amikor a diákok dekonstrukciót használnak egy ötlet lebontására, az így kapott részek új ötletek magvaivá vagy nyersanyagává válnak. Ha a tanulók egy tárgy alkotóelemeinek meghatározására használják a bomlást, akkor ezeket a részeket újjá lehet építeni, vagy absztrahált ötletként lehet keverni és összeilleszteni. Hasonlóképpen egy lebontott mondat sablonként szolgálhat saját szonettjeik megalkotásához!

 

Mintaillesztés – Összefüggés, kontraszt, létrehozás

Hans-Peter Gauster fotója a Unsplash

A mintaillesztés azt vizsgálja, hogy a tárgyak vagy ötletek hogyan hasonlítanak vagy különböznek egymástól. Néha van egy felismerhető mód vagy módszer, ahogyan az ötletek vagy tárgyak rendeződnek, máskor pedig logikája lehet a csoportosításuknak. A problémától függően a minta vagy a közös kapcsolat felfedezése heuréka pillanathoz vezethet!

A minták megfigyelése nagyon egyénre szabott lehet. A tanulók általában saját érdekeikre támaszkodó eszközöket hoznak létre, hogy saját tapasztalataik és tanulásuk révén meglássák a mintákat.

Rengeteg eszköz áll rendelkezésre a mintázatmegfelelés és – felismerés ápolására, ösztönzésére és tanítására. Versek írása versformákból, tárgyak csoportosítása, sorozatok alkotása stb., nagyszerű eszközök a számítási gondolkodás és a kreativitás ösztönzésére.

 

Kreativitás, számítógépes gondolkodás és záró megjegyzések

 Bár mindegyik gondolkodási készségnek megvan a maga meghatározott célja, de ezek együttes kombinálása képessé teszi az egyént arra, hogy újszerű ötleteket hozzon létre. A kombináló megközelítés a valós világ feladataihoz is igazodik. Például egy projekt irányítása magában foglalja a projekt egyes feladatokra való lebontását, az emberek és a feladatok összehangolását, az iteratív feladatok létrehozását és így tovább.

Személy szerint úgy érzem, hogy a számítási gondolkodás és a számítási gondolkodás tanulásának fontos aspektusa, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, a tanuló aktív részvétele, amely magában foglalja a meglehetősen passzív anyagokkal, például tárgyakkal, fizikai játékokkal, kártyákkal és a környezettel való interakciót. A számítási gondolkodás passzív tárgyakkal való tanulása ellentétesen hangzik, de ez az agy aktív részvételére ösztönöz. A videók, a mobilalkalmazások és a képernyő, miközben lehetőséget adnak a számítási gondolkodás tanításának innovatív módozataira, hátrányokkal járhatnak. Egy animált és színes aktív videó és számítógépes alkalmazás sok kognitív terhet vesz le az agyról, és az agy nagy erőfeszítése nélkül stimulálja az örömközpontokat. Ez egy aktív kutatási terület, és sok érv szól mellette és ellene, de mindazonáltal a számítógépes gondolkodás fontos készség a jövő alakításához a felnövekvő generáció számára.

 

Forrás: publikálva 2019.10.08 A4Algo Prateek Karkare